Földrajzi fekvés

Földrajzi helyzet

A Börzsöny az Északi-középhegység legnyugatibb tagja a Kárpátok belső vulkáni övezetében. A viszonylag alacsony aljzatból meredeken kiemelkedő, mintegy 600 km2 nagyságú tömbjét három oldalról folyóvíz határolja. Északról és Nyugatról az Ipoly délről pedig a Duna öleli körül. Keleten a Katalinpuszta - Szendehely - Berkenye vonalon az ún. Nógrádi-medence zárja le.

Morfológiai szempontból a Börzsöny több részre tagolódik:

 A Déli-Börzsönyt nyugaton a Bőszobi- és Medresz-patak, északon a kóspallagi és márianosztrai kismedencék, keleten a Katalin-völgy, délen a Duna határolja, ahová a Szent Mihály-hegy táján meredek sziklafallal zuhan alá. A hegycsoport legmagasabb hegyei a 482 méteres Hegyes-tető (a csúcsán levő Julianus-barát toronyból lélegzetelállítóan szép dunakanyari kilátással), a 484 m magas Szent Mihály-hegy (a Duna fölé tornyosuló Ördög-sziklával, a XIII. századi Remete-barlanggal), illetve a 373 m magas Gál-hegy. Önmaga a Dunakanyar több szót is érdemel. A valamikor összetartozó, de a folyó által szétválasztott Visegrádi-hegység és a Börzsöny meredek sziklafalai között éles kanyart leíró folyó látványa a nemcsak hazánk, hanem Európa természeti szépségei között is rangos helyen áll. A hegység központi része a Magas-Börzsöny. Északon és keleten a Kemence-patak, nyugaton az Ipoly völgye, délen a nagybörzsönyi Hosszú-völgy - Kóspallag - Szokolya vonallal határolt. E tömb legjellemzőbb vonulata a Kemence-patak és a Csarna-völgy találkozásából kiinduló, nagyjából észak-déli irányú, mintegy 12 km hosszú főgerinc, melynek kiemelkedő pontjai a Miklós-tető (724 m), Magosfa (916 m), Csóványos (938 m), Nagy-Hideg-hegy (864 m), illetve a Nagy-lnóc (826 m).

A főgerinc Godóvár - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy szakasza, illetve a vonulattal nyugati irányban szemben lévő, szintén a Magas-Börzsönyhöz tartozó, 8 kilométer hosszúságú, Jancsi-hegy (586 m) - Holló-kő (685 m) - Várbükk (743 m) által körülhatárolt gerinc hazánk egyik legszebb középhegységi katlanát övezi. A katlan felszínét északi lefolyású patakok szabdalják fel. A mély völgyek közötti hegyhátak csúcsai mintegy 300 m-rel alacsonyabbak a katlant körülzáró csúcsoknál, és ez a magyarázata a Börzsöny páratlan tájképi szépségének. A viszonylag nagy magasságkülönbségek miatt az az érzésünk, hogy sokkal magasabb hegységben vagyunk. A főgerincből a Csóványos körül legyező alakban - észak és kelet felé - oldalgerincek ereszkednek alá, amelyekből 600-700 m magas csúcsok emelkednek ki. Az oldalgerincek között a hegység külső palástján sugár-irányban futnak le a sebes folyású hegyi patakok.

 A Magas-Börzsöny gyakorlatilag teljesen lakatlan. Mivel a hegységben fennsík sehol sem található, terepviszonyai nehezek feltártsága a többi hegységnél alacsonyabb, eredetiségét, viszonylagos érintetlenségét a mai napig sikerült megőriznie. Az éles kőtaréjokkal díszített hegygerincekből, V alakú völgyekből álló "csupacsúcs" hegység a gyalogos turisták utolsó paradicsoma. A települések csak körülölelik, szegélyéhez tapadnak, s amelyik kis falu valamivel jobban megközelíti (Márianosztra, Kóspallag, Szokolya), az is csak az előhegyek medencéiben foglal helyet.

A Magas-Börzsönyt a Csóványos keleti oldalában induló Kemence-patak völgye választja el az Északi-Börzsönytől. Az Északi-Börzsöny egymástól eléggé eltérő felépítésű hegycsoportokból áll, melynek tagjai a Kámor (661 m), Kőember (609 m), Bugyihó (633 m), illetve az ún. Nagy-völgytől északra a Karajsó (524 m), Várhegy (444 m), Dobogó-hegy (429 m).

A hegység Nagybörzsöny - Márianosztra, illetve az Ipoly közötti része Nyugat-Börzsöny néven különíthető el. Csak a legmagasabb csúcsa, a Nagy-Sas-hegy éri el a 600 m-es magasságot. Atöbbi csúcs valamivel alacsonyabb: Só-hegy (584 m), Kopasz-hegy (538 m), Tolmács-hegy (528 m), Nagy-Koppány (548 m). A mária-nosztrai medencét nyugat felől szép kúp alakú hegyek szegélyezik. Ilyen a kettős csúcsú, 479 m magas Nagy-Galla, a 313 m magas Zuvári-hegy, a 400 m-es Varjú-hegy, illetve az 548 m magas Nagy-Koppány.

Forrás: Börzsöny és az Ipoly völgye turistaatlasza
Kiadja: Cartographia Kft.

Vonzáskörzet

Márianosztra a Szobi Kistérségi Társulás tagja.

2004 novemberében, másodszori nekifutásra megalakult a többcélú kistérségi társulás a Szobi statisztikai kistérségben. Az, hogy csak másodszorra sikerült, nem véletlen, hiszen ez a kistérség azok közé tartozik, amelyet a többcélú kistérségi társulásokról hozott törvényben és a kapcsolódó rendeletekben felállított feltételek érzékenyen érintenek, elsősorban a közoktatási feladatellátás területén. Azokban a falvakban ugyanis, amelyekben a lakosság száma kevesebb, mint 400 fő, igazi törpefalvak tehát, már nem működik iskola, egyetlen parányi település, a 94 lakost számláló Tésa kivételével az óvoda azonban igen, s a következő településkategóriában, az 500-1100 fős községekben pedig az iskolák fenntartásának kérdésköre a maga teljes bonyolultságával van jelen.

Ez egy olyan vidék, ahol megtapasztalták a hetvenes, nyolcvanas évek körzetesítését, és nem szívesen emlékeznek rá, ahol a rendszerváltozást követően újra alakultak és újra önállósultak községi iskolák, ahol a szereplőknek a maguk által felállított intézményrendszert kell most új alapokra helyezniük lehetőség szerint úgy, hogy senki ne érezze rosszul magát az új körülmények között, és ne csorbuljon a legfontosabb cél, hogy a gyermekek megfelelő színvonalú és fenntartható, az oktatási egyenlőtlenségeket tompító óvodákban, iskolákban tanulhassanak. S a közoktatás kérdése csupán az egyik, 2005 szeptemberétől együttműködésben vállalt feladat, ehhez jön az egészségügy, az ügyeleti rendszer és sürgősségi ellátás megszervezése, amely ebben a parányi, alig több mint 12 ezer fős kistérségben azért elsőrendű feladat, mert nagyok a távolságok, rosszak az utak és a szélekről nemhogy 15 perc alatt, de 30-40 percen belül sem érhető el a legközelebbi nagyváros, Vác.

A harmadik, a Társulás által vállalt feladat, a szociális ellátórendszerek koordinált működtetése pedig azért kiemelt fontosságú, mert nagyon sok az idős ember, a falvak felében súlyos elöregedési tendenciák uralkodnak, de a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek, köztük a romák jelenléte is számottevő két községben. Az ellátásra szorulók száma tehát magas, miközben, ahogy másutt, itt sem jutnak el a megfelelő támogatási formák éppen azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ezekre, legyen szó bentlakásos idősotthonokról, egyszerű házi szociális gondozásról, fejlesztő pedagógiai vagy logopédiai szolgáltatásról.