Gazdálkodástörténet

A hegységekben fellelhető kultúrtörténeti értékeket az elmúlt századok gazdálkodási formáit tanúsító emlékek is gazdagítják. A gazdálkodástörténeti emlékek közül jelentősek a középkori bányászkodás ma még látható maradványai. Nagybörzsöny és Perőcsény határában a XIII. századtól kezdődően aranyat, ezüstöt, ólmot bányásztak. Szokolyahután (ma Királyrét) a XVIII. században helyi kitermelésű ércből vasat olvasztottak. Ezt megelőzően vasmegmunkálással foglalkoztak az Árpád-kori Kovácsi és a pajzskészítő jelentésű Csitár falu lakói. (Az előbbi Szob, utóbbiak közül egyik Hont, másik Nagymaros határában volt.).
Diósjenőn hazánkban csaknem egyedülálló üveghuta feltárására került sor. Érdekes gazdasági emlék a Szén-patakon még ma is látható gát- és csatornarendszer, melyen az 1700-as évek végén csaknem a Dunáig úsztatták le a kitermelt faanyagot. Az elmúlt századokban jó pár vízimalom kerekeit hajtották a Börzsöny sebes vizű patakjai. Ezek gát- és épületromjai Borsosberényben, Kóspallag mellett, illetve a Malom-völgyben még ma is láthatók. Ugyanitt középkori halastógátak is megfigyelhetők.

A csarna-völgyi "Hamuháznál" hamuzsír égetés folyt. A Dosnya-patak melletti ún. "Cukorháznál" juharfából főzték a cukrot. A nehezen megközelíthető helyek fekete talajú kis teraszai a boksaszenesítés (faszén előállítása) kiterjedt gyakorlatát idézik. Számos felhagyott és pár (Szob - Márianosztra környékén) ma is működő kőbánya jelzi, hogy a kő hosszú századok óta a Börzsöny jelentős bányakincsének számított. A hegységben főleg andezitet bányásznak de találkozhatunk lajtamészkő-kitermeléssel is.

Régebbi korok mezőgazdasági kultúrájából említésre méltó, hogy a múlt század végi filoxérajárvány előtt ki-terjedt szőlőművelés folyt a hegység lábánál. A középkorban különösen jónak tartották a nagybörzsönyi és verőcei borokat. A Börzsöny körüli kis falvak szegényebb lakóinak télen az erdei munka adott pénzkereseti lehetőséget. Némely falu favágói (kemenceiek, berneceiek, perőcsényiek, szokolyaiak) fogalomszintű munkások voltak az egész országban. A drégelypalánkiak, diósjenőiek a talpfafaragásban jeleskedtek. Ez utóbbi település házainak homlokzatdíszítő fafaragásokról néprajzi tanulmányok jelentek meg.

A hegység gazdasági hasznosítására ma is az erdőgazdálkodás jellemző. A peremterületek mezőgazdasági hasznosításából kiemelhető a bogyósgyümölcsök (málna, ribizli) termesztése és azok hűtőházi és szörpüzemi feldolgozása.

Forrás: Börzsöny és az Ipoly völgye turistaatlasza
Kiadja: Cartographia Kft.